Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Magányos napokra 2

 A szememből indul, de szívemből ered, az arcomon gördül, de lelkemre csepeg.

 
 
 
Nem az az igazi fájdalom, amitől könnyes lesz a szemed, hanem az, amit mosolyogva kell elviselned.. :\
 
 
 
A szerelem egy mosollyal kezdődik, egy csókkal folytatódik és egy könnycseppel ér véget...
 
 
 
Egy nap a könnyek felszáradnak, és minden pontosan úgy fog alakulni, ahogy meg van írva.
 
 
 
...álmodtál Róla, nem vált valóra, csak nézted hogyan megy tovább...
 
 
 
~Fájdalom az, amikor tudod, hogy mit nem szabadna érezned, és mégsem tudsz ellene semmit sem tenni…
 
 
 
kerestem. találtam. akartam. kívántam. vágytam rá. próbáltam. megtettem. megnyertem. elhittem. szerettem. vak voltam. csalódtam. reméltem. elestem. belátom vesztettem .. /:
 
 
 
valami halk nesz .. valami csendes roppanás , csak a szívem hullt darabokra .. semmi más... ' :'//
 
 
 
Vannak dolgok az életben,amire nem lehet felkészülni.Eldöntheted,kigondolhatod mit teszel majd ha megtörténik,hogyan fogsz hozzáálllni,mit mondasz vagy nem mondasz..s aztán eljön,és általában úgy felforgat mindent,hogy csak ösztönösen teszed amit tudsz. Na általában ilyen a szerelem is...
 
 
 
Mikor a legjobbat próbálod kihozni magadból, de nem sikerül; mikor megkapod, amit akartál, de nem azt, amire szükséged lenne; mikor elveszítesz valamit, amit nem lehet pótolni; mikor szeretsz, de hiába teszed - lehet ennél rosszabb?
 
 
 
Miért van az, hogy a szeretett személy..mindig ..MINDIG..akkor bukkan fel..amikor már..majdnem túljutunk rajta?.. Újra lerombol mindent...majd távozik..
 
 
 
A szemeimben fájdalom, a lelkemben háború, az agyamban káosz, a szívem meg szomorú. De csinálom tovább akár nyerek, akár nem, a csata a dicsőség, nem a győzelem :)
 
 
 
Legszomorúbbak azoknak a dolgoknak a romjai, amik elmúltak anélkül, hogy lettek volna...
 
 
 
- Fáj?
- Nem, csak keresem a kiutat.
- Sírsz?
- Nem csak valami bele ment a szemembe.
- Hiányzik?
- Már nem kellene..
- Megalázott?
- Mint még más soha..
- Szeretted?
- ...amíg meg nem tudtam ki ő.
 
 
 
 
 
Egy kapcsolat fázisai:
-.-"
-.-
:)
:D
:P
:$
:O
:|
:\
:(
:'(
 
 
 
Néha olyan jó sírni egy kicsit... Elhúzni a függönyt, ráülni az ágyra, betakarózni egy meleg pokrócba, felvenni a fejhallgatót, lassú, érzelmes zenét hallgatni amihez kötődsz , közbe nézni ki az ablakon és sírni. Hol a szerelem, hol a csalódottság, hol a kudarc, hol a magány, hol egyszerűen csak az élet miatt. Nem zokogni, csak könnyezni. Kiereszteni magadból azt amit érzel. Tisztázni a dolgokat. Kibékülni azzal aki benned van. Majd megnyugodni, bemászni a takaró alá s tudni, hogy soha nincsen soha...
 
 
 
a legnagyobb konfliktus életünkben: ha az ember nem szeretheti azt, akit szeretni akarna. :\
 
 
 
Csalódni annyi, mint tudatában lenni annak, hogy másképp is lehetett volna...
 
 
 
Kônnyes a szemem de mosolygok mert tudom te boldog vagy ...:)
 
 
 
A barátság az elmúlt, de a
szerelem még megmaradt,
Hiába mert nem látlak hisz ez
örökre megszakadt.
A varázsszó a szeretlek, de tudom
hogy nem érdekel
Akárhova megyek, tudom soha
nem érlek el.... :"(
 
 
 
~ friEND
~ boyfriEND
~ girlfriEND
~ bestfriEND
 
Miért mind END-del végződik? mert előbb utóbb az összesnek vége. \:
 
 
 
nem ír, nem hív, nem keres, nem fáj! neki.....
 
 
 
Ezerszer kedvem támad megölelni őt
és nem csináltam semmit...://
 
 
 
~ Msn-en elérhető, facebookon online, és nem ír rám, nem keres már, és én nézem, ahogy megváltoztatja a személyes üzenetét, és az én nevem helyére egy másik lány kerül, szívekkel körülzárva, hogy vigyázzanak a nevére, ha már az enyém elhagyta üzenőfala biztonságát.Csak egy bejegyzés voltam az életében, egy név a telefonjában, és partner a listáján.És hogy nekem mi volt? Minden, az életem.Bármit megtettem volna érte…:(
 
 
 
Fájdalmas azt hallani, ahogy arról beszélsz, hogy ő milyen csodálatos, tudva, hogy ugyanezt gondoltad rólam még régen.
 
 
 
-Jól vagy?
– Igen.
– Akkor miért könnyes a szemed?
- Csak zavar a cigaretta füst.
- Rá gondoltál? –Nem…
- De szoktál még rágondolni?
– Nem, már nagyon rég nem gondoltam rá.
– Biztos?
– Igen, teljes mértékben.
– De attól még szereted…
- Nem, nem szeretem.
- És hiányzik?
- Ő már nem.
– Akkor miért vagy szomorú?
– Mert hiányzik.
– Látod? Én megmondtam, hogy hiányzik.
– Nem, ebben tévedsz.
– De hát.. azt mondtad hiányzik.
– Igen, hiányzik. Ő hiányzik nem pedig az, akinek most mutatja magát.
– Ezt nem értem…
- Nem baj… Nem is kell még most értened. Egyszer úgyis megérted.
 
 
 
és a legszebb szerelmi vallomás éppen az, hogy itt várom.. itt hagyott, és én itt fogom várni..
 
 
 
kiderült, hogy mégsem olyan szerelmes belém, mint ahogy hittem. ezzel csak azt akarom mondani, hogy tudom, hogy milyen, amikor olyan kicsinek és jelentéktelennek érzed magad, amennyire csak lehet, és hogy ez hogy tud fájni belül, olyan helyeken, amikről nem is tudtál. :(
 
 
 
Van egy álmom, mely a szívemben él, mely rólad szól, s lelkemhez ér. Két karod átölel, a szád a számhoz ér, de csak vágy marad, mert az álom véget ér!
 
 
 
Lehet, hogy túl korán mutatta be még nekem azt az élet, jobb, ha állva döglök meg, mint, hogy térdre csúszva éljek...
 
 
 
Mért nem tudom elfogadni,hogy örökre vége,miért várom most is, hogy visszajöjjön végre?Mért álmodom mindig, hogy velem van újra?Miért kell naponta gondolnom a múltra?Miért fáj, ha látom, vagy miért fáj, ha nem,Miért van,hogy feledni nem tudom ma sem?Miért fáj, ha szavak nélkül, némán eltapos,hisz ez köztünk szinte már mindennapos.Miért érzem azt, hogy mégis jó lehet?Miért kell szeretnem, ha ő nem szeret?!
 
 
 
*attól hogy már nem szeret, a világ, világ marad.. az égbolt, égbolt marad, a nevetés, nevetés marad.. csak ezek nekem már semmit nem jelentenek. mert én, már nem én vagyok..*
 
 
 
Rád gondolok…mindig minden helyzetben, rád gondolok. Ahogy látom, hogy egy barátom boldog, újra rád gondolok. Szerettelek egyszer…nagyon szerettelek. Egy baj van csak ezzel, hogy bárki bármit mond nekem, még mindig szeretlek. Nem érdekel, hogy megbántottál, hogy csalódást okoztál, és ezeken nem egyszer. Hidd el nekem elfelejteném, mert szeretlek. Ez az egyetlen egy bajon, hogy nem tudlak elfelejteni. Próbálkozom, próbálkozom. De egy hely mindig ott lesz a szívembe, fent tartva Neked.
 
 
 
~ Az élet nem könnyű. A szerelem fáj, a pasik hazudnak, a barátok hátbaszúrnak, az emberek meghalnak, a szülők kiabálnak.. te mindig próbálkozol, de sosem vagy 'elég jó'.. és nem érted miért :/
 
~ Soha ne mondd, hogy ég veled, mert ez azt jelenti, hogy elmész, többé nem találkozunk, és elfelejtesz.. mondd inkább hogy majd látjuk egymást
 
 
 
az élet tele van veszéllyel :/ minden dologban benne van az a kockázat hogy fájdalmat okoz...:/ hisz nézzük csak meg. az öröm is veszélyes hisz egyszer vége szakad és az emlékei fájnak hisz csak vágyódást hagynak bennünk. a szeretet fáj hisz egyszer mindig elkell vesztenünk azt akit szeretünk. és a szerelem is fáj....hisz darabokra törhetik a szívünk. :/
 
 
 
Akkoriban úgy gondoltam, hogy soha többé nem akarok már szerelmes lenni. De akármennyire fáj is, akármennyire kínzó, szeretnék még egyszer ébren álmodni. Még egyszer tiszta szívből szeretni valakit.
 
 
 
Menj el, és soha többet ne is gyere vissza az életembe, mert amióta ismerlek, pokol az életem, és epedve várom azt a pillanatot, amikor elém állsz, átölelsz, megcsókolsz, és arra kérsz, hogy maradjak mindig melletted. De ez a pillanat soha nem jön el.
 
 
 
A legnagyobb hiba amit életed során elkövetsz az, ha állandóan attól félsz, hogy elkövetsz egyet!
 
nagyon szeretlek .. éppen ezért egedlek el magam mellől .. mert tudom, hogy csak így lehetsz boldog....:(
 
 
 
Egyetlen oka van annak, hogy az emberek szorosan ragaszkodnak az emlékeikhez: az emlék az egyetlen dolog ami nem változik, mikor minden más igen...
 
Összevesztem vele.. Már majd nem elfelejtettem, mikor újra belépett az életembe. Most jöttem rá igazán, hogy mennyit is jelent nekem , és bármi történjék, én mindig szeretni fogom..: )
 
Halk zene szól, szakad az eső, rájöttem szeretlek, de már túl késő. Hullanak a könnyeim, mint az esőcseppek, ülök az út szélén, de észre sem vesznek. Sok idő eltelik, mire megáll valaki mellettem, kiszáll az autóból az akit szerettem. Rámnéz, és a szemében egy könnycsepp ragyog, magához szorít, megcsókol, s érzem újra boldog vagyok..
 
A saját szívem törtem össze, mikor szakítottam veled,
Megígértük egymásnak, hogy nem beszélünk egymással,
Hogy ne okozzunk fájdalmat a másiknak
De nélküled élni, sokkal fájdalmasabb,
Igazán szükségem van rád, itt mellettem,
Bárcsak el tudnám mondani,
Hogy mennyire szerelmes vagyok még beléd,
Hogy milyen nehéz elengednem...
Jobban hiányzol szerelmem, mint valaha gondolnád,
Kérlek, gyere vissza hozzám, és én soha
Többé nem engednélek el...
 
Holnap este a vonatban ülök és minden zökkenés, minden nyikorgás eszembe juttatja, hogy percről-percre messzebb kerülök tőle. És ő talán nem bánja, hogy nem vagyok ott, nem is gondol rám...
 
Remélem, emlékké válok majd idővel és a múltad leszek, ha akarod, ha eszedbe jutok majd, ha eszedbe jut a mosolyom, néhány kedves szavam, az érintésem... Ez leszek én: egy megfakult emlékkép, mely rád nevet. Múlt leszek, mert a jövőd nem lehettem...
 
Legszívesebben ordítanék vele, hogy miért teszi ezt. Miért? Én nem hívtam, már majdnem túl voltam rajta, és akkor, mikor minden kezd helyrerázódni, újra felbukkan és robbant. Felzaklatja az életem, majd eltűnik újra. Ez mire volt jó? Feltépte a régi sebet, most újra vérzik, elérte amit akart, és most ismét elment. Ez kellett? Ha újra ezt csinálná, csak kiabálnék és megmondanám, hogy nem, ez nem igaz... mert hülye vagyok, de úgy sem bírnám és ismét reménykednék. Hogy miért? Mert egy hülye liba vagyok, aki egy pillanatnyi boldogságért vállalja a szenvedést... csak tudnám miért.
 
 
 
Még mindig mosolyog rám. Még mindig beszélünk. Még mindig szeretem. Tudom, hogy ő is tudja és én is tudom, hogy ő nem akar úgy engem, mint én őt. Amikor rámosolygok, egy világ dől össze bennem, mert nem lehetek mellette, nem lehetek a szívében… csak a gondolatai halvány fényében.
 
Nincs rosszabb érzés, mikor búcsúzni kell. Megköszönni, lezárni, elválni majd elbúcsúzni. Nem lehet mit mondani. Nézel okosan, és csak azt várod, hogy mondjon valaki valamit. Valami szépet. Valami jót. De erre nincsenek szavak.
 
Olyan hülye vagyok. Annyi szenvedés után még mindig remélem, hogy egy nap újra érezhetem egy picit a szerelmed.
 
Vannak boldog könnyek, s fájó mosolyok. Mindig lesznek szerelmek, míg a Föld forog. Az élet szép, de élni tudni kell, Az élet harc és benne győzni kell!
 
 
 
"Én úgy érzem mindent megtettem,de sajnos ennek ellenére sem kellek neked..soha nem leszek elég jó,neked nem kellenek a normális lányok!De aztán ne gyere vissza hozzám sírva,mikor sorra pofára ejtenek,mert én akkor már csak kinevetlek és tudod mit,ezt meg is érdemled..."
 
 
 
Bárcsak elég bátor lennék ahhoz, hogy elsétáljak és elfelejtsek mindent, ami a miénk volt, de nem merek elmenni, mert tudom, hogy nem jönnél utánam, és ez fájna a legjobban.♥
 
 
 
 
 
Ha elmész, ne maradj soká, ha haza térsz ölelj forrón,s ha újra menned kell,hát menj utadra, de térj vissza mindig, mert minden elváláskor elviszel belőlem egy darabot, és minden érkezéskor visszahozod azt. De ha elmész és nem térsz vissza, az a darab örökre elveszik és belehalnék hiányodba.
 
 
 
 "Te és én még találkozunk. Mikor a legkevésbé számítunk rá. Egy nap, egy távoli helyen. Rá fogok ismerni az arcodra. Nem búcsúzom el, mert tudom, Te és én még találkozunk!"
 
"Mindenki azt mondja, hogy adjam fel, ami hozzád köt, de ők nem úgy látnak téged, ahogy én teszem. Te törted össze a szívem, miattad esett szét az egész világom. Miattad sírok, mégis még mindig szeretlek, nem tudom pontosan miért…"
 
"Tudod, még mindig várok a hívásodra . Még nem adtam fel a hitem abban, hogy visszajössz hozzám. Éjjel-nappal erre gondolok, még az álmaimban is."
 
"Könnyes szemekkel állsz a nyitott koporsó előtt, S nem érted, miért mindig a jók halnak meg idő előtt, Az Úr meg azt nem érti, hogy már majdnem elfeledted, Miért kellett, meghaljon, ahhoz, hogy rádöbbenj,szeretted..."
 
A múlt csak akkor fáj, ha hagyjuk, hogy kövessen minket.
 
 
 
Kell nekem egy üveg, kell néhány tabletta, kell egy barát, egy váll, amin sírhatok, egy barát akire számíthatok, mikor véget ér az élet...
 
 
 
Szeretnék valakit, aki olyan, mint én, aki nem nevet egy 'kislány' szerelmén. Aki nem csupán két hétre akar engem, s nem csak kétségeket hagy bennem...
 
Az egyetlen dolog, ami még nehezebb, mint elsétálni, az az, hogy ne nézz vissza
 
Az a fajta lány vagyok, aki hordaná egy srác pulcsiját, csak azért, hogy érezhesse az illatát ...
 
"Megtapasztaltam, hogy a magány akkor a legerősebb, ha megpróbálunk harcolni ellene. Ha viszont nem veszünk róla tudomást, elgyengül."
 
"Én őt magát szeretem! Nem azért, mert szép, és főleg nem azért, mert gazdag (...). Sokkal jobban örülnék, ha nem lenne egyik sem. Akkor legalább egy kicsit kiegyenlítődne a köztünk lévő különbség, de attól még mindig ő lenne a leggyöngédebb, legönzetlenebb, legokosabb és legrendesebb lény, akivel valaha is találkoztam."
 
"Bármennyire szeretném is újra látni, tudom, hogy soha többet nem tér vissza."
 
"Ne hagyd, hogy jelentéktelen dolgok elrejtsék benned a fényt... Nekem te vagy a remény!"
 
"Emlékezz...Ne bánd meg azt, amit tettél, mert amikor megtetted, BOLDOG voltál."
 
"A legnagyobb dicsőség nem az, hogy soha nem vallunk kudarcot, hanem hogy minden bukás után képesek vagyunk felemelkedni."
 
Nem azért nem kereslek mert nem hiányzol, hanem mert abban reménykedem, hogy te fogsz engem.
 
 
 
 
 
~Talán egyszer mosolya szívedig hatolt... Talán egyszer minden gondolatod az övé volt.. Talán egyszer mindened volt a léte... Talán egyszer... még mindig meghalnál érte..
 
~ "A döntések, amiket ma meghozol, hatással vannak a holnapodra, úgyhogy dönts óvatosan, mert nem tudsz visszamenni, hogy megváltoztasd ezt."
 
Csak egyszer hallanám a hangod amikor csendben ülök egy üres teremben. Csak egyszer látnálak közeledni a távolból amikor tudom, hogy máshol jársz. És csak akkor hallanám a szádból, hogy érted jöttem ide. Csak akkor ölelnél át, csak egyszer, de szorosan. Csak akkor érezném azt, hogy igazán szeretsz. Csakis akkor.....♥
 
Vajon hogy kell feladni egy érzést? Egyszerűen csak döntsem el, hogy feladom, és eszerint viselkedjek és közben mondjak ellent a szívemnek és sodródjak tőle egyre és egyre távolabb? Akkor talán egy nap elfelejtem igéző barna szemének melegségét, kellemes hangját, édes mosolyát? Vajon eljön az idő, mikor mind eltűnik belőlem és a szívemből a fájdalom? Minden nyom nélkül, mintha soha nem is lett volna semmi.♥
 
Emlékszel a régi időkre?Tudod azokra amikor mindig együtt voltunk, amikor mindig azt mondtuk egymásnak hogy szeretlek! Mondtam énis, mert hülye voltam, és miért voltam hülye? Mert hittem neked! Te csak mondtad amit én éreztem. És mikor ennek vége lett, vége sikerült túl lépnem, elfogadnom hogy te egy másik lánnyal vagy! Amikor éreztem hogy énis mással akarok lenni, akkor te felbukkansz.. és összezavarodik minden előjön egy régi emlék, régi kép, régi zene, és a régi ÉRZÉS.. És minden kezdődik ELÖLRŐL
 
"Vannak azok a pillanatok, amikor már annyira csordultig vagy
mindennel...annyira nem érzed a fájdalmat, a hiányt, a csalódást...
sőt, már az ürességet sem érzed... Vannak azok a pillanatok, amikor már
csak nevetni tudsz. Nevetni a jón, a rosszan, nevetni azon, hogy
mennyire pocsék is minden." ♥
 
Lány: Feljött. Nem írok rá.
Fiú: Feljött. Nem fogok ráírni.
Lány: Írj már rám, írj már rám!
Fiú: Gyerünk, írj már!
20 perc múlva
Lány: Kijelentkezek... úgysem ír rám.
Fiú: Kijelentkezett. Már nem tudok ráírni.
 
 
 
 
 
szeretem .. de ő nem ugy néz rám :( nagyon rosz érzés ugyérzem belehalok, hogy ujra lássam. De csak annyit kéne mondania nekem,hogy hagyjam békén nem akar tölem semmit.. de nemmondja és én szeretem és nemtudom elfelejteni megörülök ♥ 
 
Évek múlnak el, bennem mégis létezel, emléked nem törli semmi el...
 
"Te akartad így. Nekem még szükségem volt rád. Először azt hittem, nem bírom nélküled és így is volt. Volt olyan nap, amikor minden perben újra és újra meghaltam. De túléltem. Itt vagyok. Már nem kellesz. Abban az időben még csak egy kis csaj voltam. Azt hittem szerelmes vagyok, de rá kellett jönnöm, hogy a szerelem nem arról szól, hogy oda vagy valakiért, akit soha nem kaphatsz meg. Bálványozhatod, álmodozhatsz róla lefekvés előtt, de SOHA ne higyj. Ne reménykedj. Az a legrosszabb. Ha hagyod odáig elfajulni a helyzetet, már menthetetlen vagy. Ahogyan én is.."
 
Néha azt hiszem, neked is fáj, de aztán rádöbbenek: csak magamat teszem tönkre.
 
eggyet kérek. hadd lássalak még egyszer. csak hadd lássam, hogy nevetsz, csak hadd lássam hogy boldog vagy nélkülem.*
 
Egyetlen oka van annak, hogy az emberek szorosan ragaszkodnak az emlékeikhez: az emlék az egyetlen dolog ami nem változik, mikor minden más igen...
 
 
 
Tudod, az is lehet, hogy az ember akkor a legmagányosabb, amikor sokan vannak körülötte, de nincs ott az az egy, aki benne van minden csöndben.
 
 
 
Ne fájjon a szíved azért, ami elmúlt. Ami fontos volt belőlük, az már benned van, az már te vagy. S ha ott maradsz a romok között, ugyan hova épülhet mindaz, ami még előtted van?
 
 
 
A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.
 
 
 
 
 
Búcsúzni könnyű,de feledni nehéz. Mert a szív a múltba ezerszer visszanéz. Meglehet, hogy könnyen nevetve búcsúzunk. Mégis fájni fog, ha újra találkozunk. Nem tudja senki, hogy erről ki tehet, de akkor majd búsan lehajtod a fejedet. Megállnál százezerszer, ám mégis tovább lépsz, mert búcsúzni könnyű, de feledni nehéz.
 
  
 
-Szeretsz? -Nem tudom. -Mért nem? -Nem vagyok biztos. -Kételyek? -Azok. -Akkor mit érzel? -Ez bonyolult. Néha hiányzol, nem bírom, ha nem vagy velem. Szükségem van a jelenlétedre, még ha nem is nézek rád. Néha ellöklek, mert félek. Megijedek tőled, pedig nem bántasz. Néha futnék veled akármeddig, akárhova... csakhogy együtt lehessünk. Néha úgy érzem, nem jó, ha itt vagy, vagy nézel, mert elvársz dolgokat. Lehet, hogy nem tudom megtenni. A szívem megszakad, ha mással látlak, de nem szólok egyetlen szót sem. Csak elsétálok... Néha utálom, ahogy kinézel. De ezt se mondom soha. A lényed kárpótol mindenért. Nem tudok soha haragudni rád úgy igazán. Pedig lehet. olyat tettél, amiért másnak már nem jutna bocsánatomból. Néha ha rád gondolok sírok, néha nevetek, néha ordítok, aztán megint ott a mosoly az arcomon. Lehetne egyszerű, de nem... ez bonyolult. -Akkor szeretsz? -Azthiszem...
 
Gondolj rám, ha már nem leszek veled, Gondolj arra mennyire szerettelek. Gondolj a sok szép időre mit együtt töltöttünk, S az utolsó napra, mikor kimondtad: végeztünk. Gondolj arra a fájdalomra, amit akkor átéltem, Nem is sejtetted, mit jelentettél nekem. A legjobb barátomat, az egész életemet, A boldogságom, a végzetemet. Te voltál az, kire életemet bíztam volna, Te voltál, kiért a pokolba is mentem volna. S íme e könnycsepp miattad folyik arcomon, Tudd, hogy hiányzol nagyon. Gondolj erre, ha már máshol leszek, S más teszi szebbé életemet. Emlékezni fogok rád, mint egy régi barátra, Kiért életemet áldoztam volna. S idővel gondolsz rám, mikor már nem leszek veled, S arra mennyire szerettelek. Gondolsz a sok szép időre mit együtt töltöttünk, S arra a napra mikor kimondtad végeztünk. Egy rózsát helyezel kezeddel síromra, Szemedből egy könnycsepp folyik arcodra. Sírva kéred bocsássak meg neked, S én a túlvilágról válaszolok: érted mindent megteszek...
 
Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat. De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát. Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül… váratlanul.
 
 
 
Tudod mi az szeretni valakit,S letagadni, hogyha kérdezik?S ha jön közömbös arcot vágni,Bele foglalni, hogy sosem gondolsz rája.Lekicsinyíteni, elítélni szavakban,Tisztelni becsülni gondolatban?Más szemében talán semmiség,De tanuld meg ez a NŐI BÜSZKESÉG!
 
 
 

 

Utolsó kép


Időjárás


Óra


Szavazás


Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< Augusztus / 2019 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 15196
30 nap: 779
24 óra: 19